fbpx

Költségtérítés saját gépkocsi használata után

költségtérítés

Júl 30

2019

Költségtérítés saját gépkocsi használata után

Mikor jár és mennyi?

Egy korábbi cikkünkben azt a kérdéskört elemeztük, hogy milyen utazási, illetve várakozási idő számít bele a munkaidőbe, mi után kaphatunk fizetést. Most egy nagyon hasonló témában keressük a válaszokat, méghozzá abban a kérdésben, hogy mire számíthatunk, ha saját gépkocsit használunk ahhoz, hogy munkánkat el tudjuk végezni.

Természetesen ebben a tárgykörben az is benne van, hogy vajon kérhetünk-e bármit azért, ha munkába járunk az autónkkal? Alapesetben ez talán nem is jutna eszünkbe, hiszen ma már elég természetesnek számít autóval megközelíteni saját munkahelyünket. Azonban vannak olyan kivételek, melyek figyelembevételével bizony még a munkába jutás után is kérhetünk költségtérítést. De erre térjünk vissza egy kicsit később.

Ahhoz, hogy tisztán láthassuk az egész témakört, nézzünk meg egy konkrét esetet. Tételezzük fel, hogy szociális segítő tevékenységet végző szakdolgozók egy járás területén belül több helyszínen látják el oktatási-nevelési feladataikat, melyeket jogszabály ír elő nekik. Ezen belül fogadóórákat, különböző programokat szerveznek, melyeket az adott intézményekkel megkötött megállapodási szerződés tartalmaz. Ez azt eredményezi, hogy heti öt napból egyet töltenek a saját intézményben, a másik négy napon a járás különböző településein dolgoznak. Ebben az esetben milyen költségtérítés illetheti meg őket, amennyiben saját gépkocsit használnak?

„Az Mt. 51. §-ának (2) bekezdése alapján a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel.” Esetünkben tehát az a legfontosabb kérdés, hogy a saját gépkocsi használata a szociális segítők munkába járását, vagyis a munkahely és saját lakóhely közötti oda-vissza utat, vagy magát a munka végzését – hivatali, üzleti utazás lebonyolítását – szolgálja-e.

Ehhez először is tisztában kell lennünk azzal, hogy mi minősül hivatali, illetve üzleti utazásnak. Az Szja-tv. 3. §-ának 10. pontja alapján az az utazás, mely a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységgel összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges. Kivételt képez azonban ez alól a munkahelyre, székhelyre vagy telephelyre történő bejárás a lakóhelyről. Az említett törvény szerint hivatali utazás körébe nem tartozik az olyan utazás, melynek dokumentumai és körülményei – például reklám, hirdetés, tartózkodási idő vagy a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya – alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan üzleti.

Amennyiben ilyen útról, vagyis valójában munkába járásról van szó, akkor a költségeket az erre vonatkozó 39/2010. Korm. rendelet alapján kell megtéríteni. Itt az ideje tehát, hogy visszakanyarodjunk a korábban ecsetelt, munkába járás kérdéséhez, hogy akkor pontosan mikor lehetséges ennek költségtérítése? Ha a munkavállaló nem abban a helyiségben lakik vagy tartózkodik, ahol a munkahelye van, tehát a napi munkába járás, esetleg a heti hazautazás közigazgatási határ átlépésével jár, akkor a következő esetekben lehetséges a gépkocsihasználat költségének megtérítése:

  • ha nincs tömegközlekedés, illetve az túl hosszú várakozással vehető csak igénybe,
  • ha a munkavállaló mozgáskorlátozott, fogyatékos,
  • ha munkavállalónak 10 éven aluli gyermeke van.

Ha beleesünk valamelyik pontba, akkor 9 Forint/kilométer összegű költségtérítés járhat nekünk.

A másik szituációban, vagyis amikor hivatalos, üzleti céllal használjuk saját tulajdonunkban lévő személygépkocsinkat magánszemélyként, akkor kétféle formában részesülhetünk költségtérítésben. Az egyik verzió, amikor útnyilvántartás alapján, a tényleges utak vagy átalány figyelembevételével történik a térítés. Ebben az esetben a munkáltatótól kapott összeg adóköteles bevételnek számít, mellyel szemben elszámolhatók a felmerült költségek az üzleti utakra eső részben adózáskor. A másik lehetőség, amikor kiküldetési rendelvény alapján részesülünk költségtérítésben. Ha az így kapott összeg mértéke nem haladja meg az úgynevezett személygépkocsi-normaköltséget, vagyis a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéket, ami kilométerenként 15 Forintot jelent jelenleg, akkor azt nem kell bevételként figyelembe vennünk.

Munkaügyi kérdések és válaszok

Próbálja ki ingyen szolgáltatásunkat! Küldje el munkaügyi kérdését szakértőinknek

Copyrights © 2018. All rights reserved | Website by Marketing Market | Adatkezelési tájékoztató | Ügyféltájékoztató

cards