Utólag tudunk csak munkabért adni? Mit lehet tenni és milyen következményekkel jár ez?
Normális esetben egy adott munkahelyen minden folyik a maga medrében. A fizetések a megfelelő időben érkeznek az alkalmazottaknak és ez nem jelent gondot a cégnek sem. De sajnos még akkor is felütheti a fejét a fizetésképtelenség, ha erre nem is számítottunk. Mit lehet tenni ilyenkor?
Tételezzük fel, hogy egy adott cég átmenetileg fizetésképtelenné vált, azonban előreláthatólag nagyobb összegű bevételre tesz majd szert 2-3 hónapon belül. Természetesen ilyen előszelek mellett felmerülhet a kérdés, hogy el lehet-e halasztani a munkavállalói bér kifizetését, hiszen azt a közeljövőben – minden más tartozással egyetemben – rendezni tudná a cég. És amennyiben lehetséges, akkor milyen formában történhet ez meg?
Tudnunk kell, hogy az Mt. (Munka törvénykönyve) nagyon szigorú szabályokat fogalmaz meg a munkavállaló és a munkabér védelmében. Az egyik legfontosabb a 163. §-ban olvasható, mely szerint a munkavállaló semmilyen körülmények között nem mondhat le munkabérére vonatkozó igényéről egyoldalú jognyilatkozattal. Ettől a szabálytól tehát nincs lehetőség semmilyen eltérésre.
Meg kell említeni továbbá az Mt. 155. §-ának (1) bekezdését is, mely kimondja, hogy eltérő megállapodás hiányában a munkabért utólag, legalább havonta egy alkalommal el kell számolni munkavállaló részére. A kifizetett munkabér elszámolásáról írásbeli tájékoztatást kell adni a tárgyhónapot követő hó tizedik napjáig. Emellett fontos még az Mt. 157. §-ának (1) bekezdése is, melynek értelmében a munkabért ki kell fizetni a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig.
Most, hogy az alapokat tisztáztuk a munkabérrel kapcsolatban, térjünk is rá a fent feltett kérdésekre. Az utolsó két szabályozástól ugyanis eltérő megállapodást is köthetnek a felek. Ezekben az esetekben pedig azt sem köti ki a törvény, hogy ez az eltérés feltétlenül a munkavállaló javát szolgálja. Ez tehát azt jelenti, hogy egy ilyen egyedi, és remélhetőleg csupán átmeneti esetben születhet olyan megállapodás, mely a munkabér utólagos elszámolásáról szól. Ez ilyenkor természetesen mindkét fél érdeke, hiszen a dolgozó szempontjából is jobb, ha megmarad a munkahelye, még akkor is, ha csak később kapja meg a bérét.
De milyen formában kell ezt intézni? A megállapodásnak mindenképpen írásban kell létrejönnie, és fontos, hogy a felek közös akaratát fejezze ki. Ennek írásba foglalását a munkáltatónak kell intéznie, és egy aláírt példányát át kell adnia a munkavállalónak. Nagyon fontos, hogy a megbeszélt időponton kívül a megállapodásnak ki kell térnie a kamatra is. Mivel a munkabér elszámolására és kifizetésére utólag kerül majd sor, így a munkáltató köteles a jegybanki alapkamatnak megfelelő összegű kamatot is fizetni majd dolgozója részére.
Ezek tisztázása után már csak egy kérdés maradt hátra. Mivel a munkáltató zavartalan működéséhez elengedhetetlen, hogy szerepeljen a köztartozásmentes adózói adatbázisban, ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy mikor kell kifizetni a munkabéreket terhelő közterheket. Mivel adott időpontban képtelen lenne a fizetésre a cég, ezért a fent említett, köztartozásmentes adózói státuszt el is veszítené. Tehát lényeges kérdés, hogy bevallhatja-e, és fizetheti-e utólag – vagyis a munkabér kifizetésének időpontjával megegyezően – a közterheket is?
Szerencsére a válasz kedvező, hiszen a munkabér közterheit akkor kell bevallani és megfizetni, amikor megtörtént a tényleges elszámolás és kifizetés. Így tehát a levezetett megoldás segítségével a munkáltató rendezni tudja az átmeneti pénzügyi problémáit, emellett meg tudja tartani a köztartozásmentes státuszát is. Ráadásul a munkavállaló is jól jár, hiszen biztosítva lesz, hogy munkahelye megmarad.
Természetesen nem szabad megfeledkezni ehhez a munkáltatónak arról, hogy az előírás szerint eleget tegyen majd a bevallási kötelezettségeinek. Ennek során pedig figyelnie kell arra, hogy „a Tbj-tv. R. 4. §-ának (2) bekezdése szerint az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelést) a Tbj-tv. 24. §-ának (1) bekezdése szerinti járulékfizetési kötelezettség megállapításánál arra az időszakra kell figyelembe venni, amelyre azt kifizették.”