Kérdés: 2019-től milyen jogcímen kezelendő a munkavállalók részére továbbtanuláshoz nyújtott támogatás (képzési díj, útiköltség, tankönyv)? Ki (munkavállaló és munkáltató), milyen és mekkora mértékű járulékterheket visel? Azokat a képzéseket milyen elbírálás alatt ítéljük meg, melyek elvégzését a munkáltató kötelezően előírja, de azok iskolarendszer keretein belül valósulnak meg? Ebben az esetben milyen járulékterheket viselnek a felek? Amennyiben a munkavállalónak járulékfizetési kötelezettsége származik, milyen módon tudja azt a munkáltató átvállalni? Értelmezésünk szerint egyetlen esetben nyújtható adómentes továbbtanulásra irányuló támogatás, amikor egy iskolarendszeren kívüli képzést a munkáltató a munkakör ellátásához kötelező jelleggel előírja.
Válasz:
A 2017. január 1-jétől hatályos Szja-tv. az iskolarendszerű képzési költségének munkáltató által történő átvállalását már nem sorolta a béren kívüli juttatások közé, de úgy rendelkezett, hogy a munkáltató 2016. december 31-ét követően a 2016. december 31-én hatályos 71. § (6) bekezdésének d) pontjában meghatározott feltételekkel, de értékhatár nélkül egyes meghatározott juttatásként nyújthat tanulmányi támogatást. Tehát jelenleg, ha a munkáltató a munkavállaló iskolarendszerű képzésének költségéhez nyújt támogatást, és az a képzés a munkakör betöltéséhez szükséges vagy egyébként a munkáltató, illetve a munkavállaló által végzett tevékenységgel összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja, akkor az után a munkáltatónak kell az átvállalt költség összegének 1,18-szorosa után 15 százalék szja-t és 19,5 százalék ehót fizetnie (egyes meghatározott juttatás).Az iskolarendszeren kívüli képzés jelenleg adómentes, ha az a munkavégzéshez szükséges, vagy a tevékenység ellátásának hatókörében, annak feltételeként biztosítja a munkáltató a munkavállalója részére.
Iskolarendszerű képzés alatt az olyan képzés értendő, amelynek résztvevői a képzést folytató intézménnyel tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban állnak. Az OKJ-s képzések lehetnek mind iskolarendszerűek, mind iskolarendszeren kívüliek. Hogy adott képzés melyiknek minősül, azt a képzésre vonatkozó, jogszabályban meghatározott szakmai és vizsgakövetelmények ismeretében lehet eldönteni.
2019-től az iskolarendszerű képzés támogatásának költsége minden esetben jogviszonyos jövedelem lesz, azaz bérjövedelem. Ez azt jelenti, hogy abból egyéni adót és járulékot is le kell vonni. Tehát a munkáltató, ha például a teljes tandíjat oda kívánja adni támogatásként, akkor annak összegét fel kell bruttósítania, és úgy kell a munkavállaló részére odaadni. Amennyiben a munkáltató elutalja a tandíjat az iskolának, a munkavállalónak adó- és járulékfizetési kötelezettsége keletkezik, amit például hozzájárulása alapján levonhat a munkáltató a béréből, és rendezheti a NAV felé.
Ha az intézménynek van rá fedezete, érdemes kihasználnia a kedvezőbb adózási lehetőséget, akár a munkavállaló 2018/19-es egész évi tandíjának még az idén történő átvállalásával.
A képzés költségeként elsősorban az oktatási szolgáltatásnak a képzőintézmény által kiállított számla szerinti ellenértékét (az adott oktatási időszakra fizetendő tandíjat, költségtérítést, vizsgadíjakat), az oktatáshoz szükséges tankönyvek, taneszközök árát lehet figyelembe venni.
Fontos, hogy ez évben még az említett költségekről kiállított számlák a munkáltató (kifizető) nevére szóljanak.
Az, hogy egy képzés kötelezően elrendelt vagy sem, illetve tanulmányi szerződés alapján támogatja-e a munkáltató, nem adózási, hanem munkajogi kérdés. A kötelezően elrendelt képzésre tanulmányi szerződés nem köthető, annak minden költségét a munkáltatónak kell viselni, és a munkáltató köteles biztosítani a szükséges szabadidőt is a képzés teljesítéséhez. Ha a munkavállaló nem teljesíti az előírtak szerint a képzést, a kifizetett összeg nem követelhető vissza, de munkajogi szankció alkalmazható (pl. a munkaviszony megszüntetése).
