Kérdés: A munkavállaló reggel ötkor indul a repülőtérre, az ügyfélhez a célállomásra 9 órakor érkezik meg. Nyolc óra tárgyalás után 17 órakor indul vissza, majd hazaér 22 órakor. Az utazással töltött kilenc óra minek minősül, és hogyan kell elszámolni? Más-e a helyzet a tartós, egy-két napos kiküldetések esetén? Ha munkaidőnek tekintjük az utazási időt, akkor lehetnek, lesznek olyan esetek, amikor az Mt. 104. §-ának (1) bekezdése szerinti 11 óra egybefüggő pihenőidő nem fog teljesülni. A külföldi kiküldetések során a reptéri várakozás is munkaidőnek számít? Esetleg csak a fuvarosoknál, szállítmányozóknál jöhet szóba munkaidőnek az utazási idő? Mi van akkor, ha a munkavállaló először bemegy a munkahelyére, és onnan megy a kiküldött helyre?
Válasz:
Az Mt. szerint nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama [Mt. 86. § (3) bek. b) pont]. Tehát nemcsak a munkaszerződés szerinti munkahelyre történő utazás ideje, hanem általában, a tényleges munkavégzés helyére való eljutás időtartamát nem tekinti munkaidőnek a törvény. Ez akkor is így van, ha az utazás külföldre történik, vagy tartós kiküldetésről van szó. A kérdésben leírt példában ezért a munkavállaló munkaideje 9 órától 17 óráig tart, az utazással töltött idő (a munkavégzés helye és a munkavállaló otthona közötti mozgás ideje) nem része a munkaidőnek. Az utazási idő, mivel nem munkaidő, egybeeshet a munkavállaló napi pihenőidejével. A napi pihenőidő tehát nem a munkavállaló hazaérkezésével kezdődik, hanem az aznapi munka végével [Mt. 104. § (1) bek.].Ha a munkavállaló a kiküldetést nem otthonról kezdi meg, hanem először bemegy a szokásos munkavégzési helyre, akkor viszont a szokásos munkavégzési hely és a kiküldetés helye közötti utazás ideje munkaidőnek minősül. Az említett törvényi definíció szerint ugyanis csak az otthon és a munkahely közötti utazás nem része a munkaidőnek, ám a két munkavégzési hely közötti utazás ideje igen. A reptéri várakozás ideje is a fentiek alapján minősülhet munkaidőnek. Azaz, ha a munkavállaló az otthona és a munkahelye közötti utazás során kényszerül reptéri várakozásra, az nem munkaidő. A közúti közlekedésre valóban eltérő szabályok vonatkoznak, ám ott sem önmagában az utazással, hanem a vezetéssel töltött időnek van jelentősége (Közút tv. 18/B. §).
